1999. júniusában helyeztem el segítségkérõ honlapomat a http://www.nexus.hu/k_laszlo címen, ami azóta sajnos (megszűnt),
és az eltelt tíz esztendõ alatt sokan siettek segítségemre, különbözõ módon.

Ez némi vigaszt nyújtott számomra, még annak ellenére is, hogy egy hosszabb ideig tartó kórházi kivizsgálás után javulási lehetõségekre nem kaptam pozitív választ.
A kapott adományok és segítség, valamint az internetezõk körében való 'mozgás' azonban új lehetõségeket teremtett a számomra, és megmutatta, hogy mozgásképtelen állapotban is részt tudok venni a közösségi életben, itt tudom ismereteimet bõvíteni, illetve itt tudok valamit nyújtani az emberek számára.

Köszönöm mindazoknak, akik eddig segítettek és azoknak is, akik a késõbbiek során lesznek támogatóim.

Akik pedig még nem ismernek, kérem, hogy ismerkedjenek meg velem és sorsommal:


Képzeljük magunkat egy rokkant ember helyébe. Nap mint nap fel kell vennünk a harcot a mozgással, hogy eljussunk oda, ahova szeretnénk. Fel kell vennünk a harcot a beszéddel, hogy megértessük magunkat a többi emberrel, akiktől mondjuk számunkra elengedhetetlenül fontos információt várunk. Fel kell vennünk a harcot az ismeretlen környezettel, hogy ne menjünk neki valaminek, ne essünk le valahonnan, ne botoljunk meg valamiben.

Ha mindezt kellőképpen átéltük most, akkor legyünk újra mi magunk, illetve már kicsivel többek. Ha lemegyünk legközelebb az utcára, vagy állunk a buszmegállóban, vagy toporgunk a pénztárhoz vezető sorban, segítsük sérült embertársunkat, akivel ott találkozunk.
Készségesen feleljünk, ha kérdez valamit, vagy egyszerűen legyünk előzékenyek, megértőek.

Minden rokkant ember más, mint ahogyan minden ember más. Másképpen viselkednek ugyanabban a helyzetben, másképpen reagálnak ugyanarra a szituációra.

Hogy hogyan, azt elsősorban az határozza meg, hogy melyik fogyatékossági csoportba tartoznak:

- testi fogyatékosságok,
- mozgásszervi fogyatékosságok,
- érzékszervi fogyatékosság (siketek és vakok),
- értelmi fogyatékosságok,
- mentális viselkedés- és magatartászavarok,
- nem látható fogyatékosságok.

Minden rokkant másképp használja megmaradt képességeit. A helyzetekhez való alkalmazkodás nem kizárólag intellektuális vagy fizikai lehetőségeik függvénye, hiszen jobban boldogulnak egy számukra kedvezően kialakított környezetben.


Udvariasság..... Az udvariasság a társadalmi érintkezés alapeleme,az általános műveltség velejárója. Nem iskolafüggő, tehát semmiféle végzettséghez nem kötődik.
Egy diplomás is viselkedhet udvariatlanul, ugyanakkor a legegyszerűbb ember is lehet nagyon udvarias. Mindennapi életünkben ennek az erkölcsi kategóriának számos megnyilvánulási formája van. A férfiak a nőkkel, a fiatalabbak az idősebbekkel, az épek az elesettebbekkel szemben "gyakorolhatják". Sajnos nekem ez utóbbiról nem mindig jók a tapasztalataim.

   Vissza a lap tetejére